16. Bejegyzés

Sziasztok drága Olvasóim! :)
Először is, szeretném megköszönni a kommentjeiteket - nagyon jól estek. :)
Másodszor, szeretném megköszönni a 4 rendszeres olvasómnak, hogy feliratkoztak: nagyon-nagyon sokat jelent!!! :)
Név szerint: Graham, Ari:), Dorci és apk - nagyon köszönöm!!! ♥
Szóval, mivel mindenkinek Chris-hiánya volt, ezt a részt ajánlom nektek - nem fogjátok többé hiányolni! :D
Várom a véleményeiteket, kellemes olvasást, 
Remélem tetszik! :)

Sok puszi:

Lovelife ♥

Ui.: Elnézést, ha nagyon nyálas lett, ilyen témában nem nagyon írtam, így annál inkább várom a Ti véleményeteket is.

A napok teltek, már lassan péntek volt - és Chris-ről még mindig semmi hír.
Dühös voltam rá, amiért nem jelentkezett, amiért a randinkat is elrontotta - de ugyanakkor nagyon hiányzott. Sosem éreztem még így senki iránt, megijesztett, de ugyanakkor jó érzéssel is töltött el ez az érzés - szerelmes voltam.
Péntek délután, mikor véget értek az óráink, hazaballagtam, majd kimentem a parkba, és leültem a kedvenc padomra.
Ez a pad már szinte a törzshelyem volt, itt ültem le, amikor még depressziós voltam, amikor már vidám, amikor John-nal vagy Lilyvel itt beszélgettem, vagy amikor csak gondolkoztam.
Most is hasonlóképpen tettem, csak néztem a tájat, és elmerültem gondolataim kavargó örvényében.
Nem csak Chris-ről elmélkedtem, hanem apuról, anyuról, Lilyről és John-ról... egyszóval azokról az emberekről, akik fontosak voltak az életemben, akiket szerettem.
Persze, Richie sem maradhatott ki a felsorolásból - de egyszerűen nem tudtam, hogy vele hogyan viselkedjek. Szerettem mint barátot, és biztonságban éreztem magam mellette - sőt, mivel figyelmes, gyengéd és kedves volt velem mindig, lassan kezdtem magamnak bebeszélni, hogy szeretem őt, szerelemmel - mert mennyivel biztonságosabb és megnyugtatóbb lenne egy ilyen kapcsolat, mint egy olyan sráccal, akit jóformán nem is ismertem.
Próbáltam magammal elhitetni, hogy Richie az igazi számomra, de Chris-t nem tudtam kiverni a fejemből. Amikor Richie-re gondoltam, soha nem éreztem azt a szenvedélyes vágyakozást, mint Chris iránt, hiába akartam.
A szerelem nem elhatározás kérdése.
Így hamarosan letettem arról az elképzelésemről, hogy én fogom eldönteni, mit és hogyan érzek ki iránt - hagytam magamat az érzelmeim által befolyásolni.
Miközben ezen gondolkoztam, leült mellém valaki, de olyannyira nem figyeltem a külvilágra, hogy észre sem vettem.
Már percek óta figyelhetett engem, mert látta, hogy nem igazán veszem észre, így óvatosan köhintett egyet.
Felrezzentem, és a hang irányába kaptam a fejem - amikor megláttam, hogy ki ül ott, teljes mértékben felébredtem az ábrándozásból:
- Chris?! - sikítottam.
- Szia, szépségem! - villantotta meg bájgúnár mosolyát.
- Te... hogy kerülsz ide? - érdeklődtem.
- Tudom, hogy ez a kedvenc helyed. - mondta mosolyogva, - Így tudtam, hogy itt keresselek.
- Mégis honnan tudod, Mr. Mindenttudok? - kérdeztem incselkedve.
- Az legyen az én titkom. - kacsintott, és közelebb csúszott hozzám. Átkarolt, majd én a vállára ejtettem a fejem, és halkan felsóhajtottam:
- Tele vagy titkokkal.
- Úgy gondolod? - mormolta a hajamba.
- Ez így van. - és belecsókoltam a nyakába.
- Rólad is keveset tudni... - mondta, és lágyan végigsimított a hátamon.
- De te sokkal titokzatosabb vagy. - emeltem fel a fejemet, hogy egy vonalba kerüljön tekintetünk.
- Ugyan. - mondta, és kissé idegesen fújta ki a levegőt.
- Hol voltál? - kérdeztem óvatosan, figyelve teste minden rezdülésére. A szeme megvillant, és a teste kissé megfeszült, de a mosolya igyekezett nyugalmat árasztani - sikertelenül.
- Jobb, ha nem tudod. - nézett rám komolyan, és akkor először éreztem úgy, hogy nem a flörtölős szépfiú beszél belőle.
- Meddig akarod ezt velem játszani? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Mit? - nézett rám értetlenül.
- Eltűnsz, aztán megjössz, elvárod, hogy ne kérdezzek semmit, ne akarjak tudni rólad semmit, csak azt tegyem, amit te akarsz. Kezdem magam úgy érezni, mint egy szajha, akihez csak azért jössz, hogy kikapcsolódj, de nem tekintesz társnak, csak egy újabb kalandnak. - mondtam keserűen, mert így éreztem. Ő nem a lényemet szereti, csak azt, hogy lány vagyok.
Meglepetten nézett rám, majd a kezei közé fogta az arcomat, és lágyan suttogta:
- Te... nem akarod, hogy... megcsókoljalak? Teher ez neked? - kérdezte, és lágyan megsimította két ujjával az arcomat.
- Dehogynem akarom... ez a legrosszabb az egészben. - mosolyogtam szomorkásan, mire kajánul elvigyorodott.
- Hidd el, istennőm, van oka, hogy nem mondok el neked dolgokat. Veszélybe sodornálak vele, és soha többé nem akarnál látni. - mosolygott keserűen.
- Téged? - kérdeztem felvont szemöldökkel, - Annál jobban vonzol. - mosolyogtam.
- Most még így gondolod. - vont vállat, - De valamikor majd nem ezt fogod mondani. - azzal finoman, lassan megcsókolt.
Szenvedélyesen viszonoztam, ami meglepte, de viszonozta, és szenvedélyesen csókolóztunk. A park körülöttünk már kihalt volt, lassan sötétedett, de a közvilágítás még nem volt felkapcsolva - teljes romantika.
Az ajkai az enyémeket falták, majd lihegve eltávolodott tőlem:
- Isa... van egy szobám, nem messze innen... - gyengéden, figyelmesen leste a reakciómat.
Hezitáltam egy ideig - eddig még sose jutottam senkivel. Lassan, de határozottan bólintottam, mert annak ellenére, hogy nem ismertem, mégis valami különös, megmagyarázhatatlan bizalmat éreztem iránta.
Mosolygott, de ez nem az a nagyképű, nőcsábász vigyor volt, hanem egy őszinte, szeretetteli mosoly.
Lassan felvett az ölébe, majd a közeli, 5 csillagos szálloda felé vette az irányt, miközben engem mindvégig az ölében tartott.
Felvitt a lépcsőn, berúgta az ajtót - mindebből alig érzékeltem valamit, a vér a fülemben dobogott az izgatottságtól.
Egy luxuslakosztályba jutottunk, bár ezt csak az ablakon beszűrődő holdfénynél láttam, ugyanis villanyt nem kapcsoltunk.
Chris óvatosan letett az ágyra, becsukta az ajtót, majd fölém hajolt, és lassan megcsókolt.
Viszonoztam, nem akartam elsietni a pillanatot.
Lassan lehúztam róla a felsőjét, majd ő is lecsókolta rólam az enyémet, lassan megszabadítva engem minden ruhadarabomtól.
Végül már mindketten meztelenül feküdtünk az ágyon, Chris lassan végigcsókolta a testemet, amibe jólesően beleborzongtam.
- Isa... - rekedtes, mély és végtelenül vonzó hangján suttogta: - Nem kell semmit megtennünk, amit nem akarsz. - mondta.
Eltűnt belőle az a rámenős srác, aki minden lányt megkaphatott volna magának - egyedül engem nem, gondoltam ezidáig.
- Rendben. - suttogtam, majd én is megcsókoltam, teste minden porcikáját.
Amikor belém hatolt, éreztem ugyan egy kis fájdalmat, de mindent elsöpört az, hogy együtt vagyunk.
Testünk szinte eggyé olvadt, együtt sóhajtottunk fel, csókoltunk meg egymás ajkait.
Halkan felnyögtem, ő pedig aggodalmasan kérdezte:
- Nagyon fáj, szerelmem? - ezt a szót először hallottam tőle élőben, és hihetetlenül jól esett.
- Dehogy. - sóhajtottam.
Együtt értünk a csúcsra, lihegve, de boldogan feküdtünk egymás mellett, még mindig átkarolva a másikat.
- Szeretlek. - suttogta halkan, én pedig válaszképpen megcsókoltam.
- Te nem szeretsz? - érdeklődött, mire halkan felnevettem.
- Ennél jobban nem lehetnék beléd habarodva. - sóhajtottam fel, mire egy férfias morgás tört fel belőle, én pedig mosolyogva csókoltam meg ajkait, majd lassan lehunytam szemeimet.
Karjai között nyomott el az álom.

Reggel a nap első sugaraira keltem.
Lassan feltápászkodtam, majd gyorsan felhúztam a tegnapi ruháimat, és megkerestem a nadrágzsebemből kicsúszott telefonomat.
6 nem fogadott hívás jelezte a készülék. Még szerencse, hogy el voltam némítva.
Némán imádkoztam, hogy ne mindegyik anyuéktól jöjjön - Lily legalább nem ordítaná le a fejemet.
De sajnos mindegyik tőlük volt.
Amikor a buli miatt voltak dühösek, nem volt semmi alapjuk - most viszont annál inkább.
Az ágyon fekvő Chris-re néztem, aki békésen szuszogott.
Elmosolyodtam, és rögtön tudtam:
Nem érdekel, mennyire fognak lecseszni, ezt az éjszakát sosem bánom meg, és sose cserélném el semmire - még ha a szüleim elevenen égetnek is el.
Mennyire féltem az első együttléttől is - és lám, nem volt rossz, sőt kifejezetten jó volt. Chris gyengéd és figyelmes volt, én pedig végtelenül szerelmes belé - ez volt a tökéletes párosítás.
Ágyon fekvő szerelmem halkan felnyögött, majd a másik oldalára fordult, és lassan kinyitotta szemeit.
Lábujjhegyen lépkedve odamentem hozzá, és megcsókoltam, mire teljesen felébredt, és a karjaival utánam nyúlva, magához rántott.
Nevetve huppantam le mellé az ágyra, ő azonban olyan közel húzott, hogy mozdulni se tudtam.
- Hasadra süt a nap! - nevettem.
- Megbántad? - kérdezte, és érdeklődve figyelt.
- Te? - kérdeztem vissza.
- Csodálatos volt. Egy percét sem.
- Én sem. - mosolyogtam.
- Tudod... - kezdtem, - Te biztosan voltál már tapasztaltabb lányokkal is, én... - megcsókolt, belém fojtva a szót.
- Egyiket sem szerettem soha úgy, mint téged. Ezenkívül voltam már sokkal tapasztalatlanabb lányokkal is. - kacsintott.
Felnevettem, majd óvatosan kihúztam magam a szorításából, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ne haragudj, hogy ezt megkérdezem, de... - zavartam tekergettem a hajam.
- Nem leszel terhes, bár szívesen lennék a gyerekünk apukája. - nevetett fel, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam.
- Mindig védekezek. - mondta.
- Helyes. - bólintottam komolyan, aztán mindketten elnevettük magunkat.
- Chris... - kezdtem, - Attól tartok, hogy nem tudunk találkozni egy jó ideig. - mondtam.
- Mert? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- A szüleim...
- Ne haragudj! - nézett rám.
- Az én hibám. - mondtam.
- Nem, dehogy! Megbeszélem velük...
- Szerintem ne kerülj a szemük elé, ha élni akarsz még egy ideig. - ráztam a fejem.
- Ó. - húzta el a száját.
- Ennek ellenére, soha nem cserélném el ezt az éjszakát. - mondtam vigyorogva, mire elnevette magát, és szenvedélyesen megcsókolt.


Miután Chris felöltözött, lementünk a hotel éttermébe, és megreggeliztünk.
- Oké, akkor... - kezdte Chris. - Mit szeretnél megtudni rólam? - kérdezte mosolyogva.
- Mindent. - jelentettem ki.
- Oké, de... mondom, szeretlek, de... nem mondhatok el mindent. - mondta, és kerülte a tekintetem.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert soha többé nem akarnál látni. De ami még ennél is fontosabb, az, hogy szörnyű veszélybe sodornálak, amit nem akarok. Eddig egy barátnőm se tudott mindent rólam. - mondta vállat vonva.
- De én nem vagyok a barátnőd. - mondtam mosolyogva.
- Nem? - kérdezte meglepetten.
- Nem. - ráztam a fejemet.
- Akkor most ünnepélyesen megkérlek... vagyis, nem. Majd elhívlak randira, rendben, szépségem? - kérdezte mosolyogva.
- És kérek egy önéletrajzot is, kedves Mr. Titokzatosság. - mondtam.
- Ez komoly?
- Igen. - nevettem el magamat.
- Mi vagy te, titkos ügynök? - kérdezte a fejét rázva.
- Az is lehetnék, te meg a bűnöző. - a "bűnöző" szónál egy kicsit megrándult az arca, de csak egy kicsit, és én is csak azért vettem észre, mert figyeltem.
- Hoppá. - nevettem, - Eltaláltam, ugye? - néztem rá, de már nem voltam olyan vidám. - Feketepiac. - suttogtam, és minden idegszálammal a reakcióját figyeltem.