Csak egy apró infó :)

Sziasztok!
Kitettem a novelláimnál mindkét novellámat, láttam, hogy voltak akik olvasták, köszönöm nekik, örülök, hogy tetszett!

Most jön a fontos infó!!!

Ha tetszett nektek eléggé ahhoz, hogy szavazzatok is rá (amelyik mű a legtöbb szavazatot kapja, az lesz a közönség kedvenc) akkor a következő oldalon: eletasorokmogott.blogspot.hu-n lehet rá szavazni bal felül.
Kérlek titeket, hogy ne azért szavazzatok, mert tetszik a blogom, vagy mert kötelességnek érzitek, hanem CSAKIS akkor, ha A NOVELLÁM tetszik!!! (A novellám címe: Farkaslány).
Az oldalon továbbá találhattok sok jó novellát, többek között a pályázókét is, és az enyém is ott van, alatta a zsűri értékelésével (ha valakit érdekel a véleményük, olvassa el! :)).

Sok puszi:

Lovelife 

Ui.: A részhez még várok pár kommentet. :D 

 

26. Bejegyzés

Sziasztok! :)
Nos, hoztam a részt, bár remélem ehhez egy kicsivel több kommentet kapok... *.* :)
Pár rész múlva nagy fordulat fog következni, úgyhogy addig kommenteljetek ám, mert annál később fogom hozni! :D
Oké, oké, nem zsarolok itt senkit. Már magamat unom, hogy ennyiszer szajkózom, hogy komment, komolyan, már ettől a szóról zeng a fülem. :D
Csak nekem ez fontos, bár ezt elmondtam már vagy egy milliószor. Na sebaj. Én nem akarom húzni a részt, vagyis nem akarlak titeket azzal "megbüntetni", hogy nem hozok részt, mert ez a kommentelő olvasóimmal szemben lenne nagy szemétség, úgyhogy nem is teszem azt.
Csak egy pár sor, és már vidám a napom! :) 

Na nem rizsázok itt, B.U.É.K.! :) 

Jó olvasást

Lovelife ♥

Másnap reggel korán keltem.
Kipattantam az ágyamból, és miután villámsebességgel felöltöztem, már száguldottam is a parkba.
Chris már ott üldögélt egy padon, láthatólag engem várt.
- Heló, Mr. Lovag úr! - köszöntöttem vidáman, és egy csókot nyomtam a szájára.
Lerántott az ölébe, és tovább csókolt.
- Hahó, semmi "szia"? - vigyorogtam rá, miután elszakította ajkait az enyémektől.
- Ez volt a "szia", nem hallottad?
- Megismételnéd? - kértem fülig érő szájjal, mire még egyszer hosszasan megcsókolt.
- Na, és mit szerettél volna mondani? - kérdeztem mosolyogva.
- Szeretlek.
- Én is, de ezért kellett kirángatnod a pihe-puha meleg ágyikómból, ilyen korán? - kérdeztem látszólag szemrehányóan.
- Tudod, Királylány, szeretnék neked adni egy meglepetést.
- Ú, már nagyon izgulok! - nevettem rá, mire elmosolyodott, és egy borítékot csúsztatott a kezembe.
- Le akarsz fizetni? - nevettem fel értetlenül, mire ő csak sejtelmes mosollyal méregetett, és várta, hogy kibontsam az ajándékát.
Lassan feltéptem a boríték zárát, és egy repülőjegyet húztam ki belőle.
Las Vegasba szóltak.

 
Elakadt a lélegzetem.
- Ez... nagyon szép... de... - hebegtem-habogtam, mire Chris továbbra is mosolyogva figyelte az arcomat, majd lassan megszólalt:
- Hadd magyarázzam el. Mindig panaszkodtál, hogy eltűnök. Most kaptam egy munkát Las Vegasban. Oda fogok költözni, így nem nagyon foglak tudni meglátogatni. De szeretlek, és ha te is szeretsz... akkor... arra gondoltam, hogy költözz velem.
Szólni se bírtam a meghökkenéstől, aztán hirtelen egyszerre tolultak a nyelvemre értelmetlen összevisszaságban szavak:
- Anya... apa... család...suli...barátok...Te...az életem...szerelem....Las Vegas... - nyögtem ki a gondolataimat.
- Igen, tudom. Önző vagyok, mert szeretlek, és azt szeretném, ha mellettem lennél, de valóban nagyon sokat kérek. Mindenedet itt kéne hagynod. A szüleid valószínűleg nem is engednének, úgyhogy... - a szó kimondatlanul függ a levegőben. Meg kéne szöknöm. Igen, csak ez az egy lehetőség létezik arra, hogy Chrissel menjek.
- Chris... - a hangom erőtlen, és el-elhal. Szeretném értelmesen, egybefüggően beszélni, határozott lenni, de nem megy.
- Figyelj, nagyon szeretlek, de... nekem... ez... váratlan... gondolkodnom kell. - teljesen össze vagyok zavarodva.
- Hadd segítsek! - Chris ajkán egy csibész mosoly tűnik fel, és hosszasan megcsókol.
Akaratlanul is az órámra téved a pillantásom, és rémülten kiáltok fel:
- Ne haragudj, de mennem kell! - sietősen pattanok fel. A kezébe nyomom az ajándékát: - Kérlek, ezt tartsd magadnál... ez... ez nem elutasítás, de ha otthon meglátnák... - magyarázkodok, de ő megértően bólint. Még egyszer megcsókol, és halkan a fülembe súgja:
- Egy hónap múlva indul a repülő. Addig van időd átgondolni mindent. Én megértem, bárhogy döntesz is. - bár tudom, hogy valójában melyik döntésemnek örülne, azért jólesik az együttérzése, még ha nem is teljesen valódi.
- Köszönöm. - suttogtam, és eltávolodtam tőle. Sietős léptekkel indultam haza, hogy gyorsan összecsomagoljak, de a park végében megálltam és hátrafordultam: még mindig ott állt a padnál, ahol hagytam, és mosolyogva, kissé talán szomorkásan nézett utánam.
Hirtelen futni kezdtem felé, és a karjaimba vetettem magam.
Ő mosolyogva, boldogan ölelt át, és a fülembe súgta: - Nagyon szeretlek, Kicsim.
- Én is téged. - mondtam, és nem törődve azzal, hogy vészesen telik az idő, hosszasan csókolóztam vele.
- Chris. - mondtam neki, a szemébe nézve. - Szétszakít a választás. Nagyon nehéz... hiszen, tudod...
- Shh! - hallgattatott el a szájával, és rám nézett. - Én megértem. Megértelek.
Ez volt az utolsó szava, utána még egyszer megcsókolt, nekem pedig indulnom kellett. A park széléről ismét visszanéztem rá, mire ő mosolyogva biccentett.
Nehéz lesz a döntés. - gondoltam keserűen, majd folytattam az utamat haza felé.

Amikor beléptem a házunkba, anya fogadott, és kissé szemrehányóan kérdezte:
- Hol voltál?
- A parkban.
- Miért vagy ilyen búskomor?
- Csak gondolkodtam.
- Isabella, az Isten szerelmére, a barátod ma visz el egy Wellness szállodába, és te búslakodsz! Ha nekem ilyen pasim lett volna 17 éves koromban... - ábrándozott, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
- Megyek paskolni, segítesz? - pislogtam rá nagy szemekkel, mire sóhajtva, de bólintott.

Miután mindennel végeztem, pont megérkezett Richie, úgyhogy indultunk is. Anyától és apától elköszöntem, és gyorsan bepattantam a boldogságtól sugárzó barátom mellé.
- Heló, drágám! - mosolygott rám kitörő jókedvvel, mire én egy bágyadt mosollyal válaszoltam.
- Mi a gond? - komorult el rögtön az arca.
- Semmi, szívem, tényleg. - a szívem szó marta a számat. Nem kellett volna kimondanom. Nem neki kellett volna kimondanom.
- Ugye örülsz az ajándékomnak? - kérdezte aggodalmaskodva, mire mosolyogva bólintottam. Az ajándéknak valóban örültem, ez igaz.

Két óra kocsikázás után megérkeztünk a szállodához.
Gyönyörű, nagy, 4 csillagos épület volt, én pedig nevetve kérdeztem a barátomtól:
- Ez mennyibe került?
- Közel annyiba se, mint amennyire téged szeretlek! - mosolygott, a gyomrom pedig lassan émelyegni kezdett a sok cukormáztól. Akaratlanul is eszembe jutott Chris. Ő bezzeg nem ilyen csöpögős, de szeret, és sokkal inkább bejön az a flörtölős jelleg, amivel ő csábít el, mint az a sok "drágám"-os duma, amivel Richie próbál magának megnyerni.
Miközben ezen gondolkoztam, észre sem vettem, hogy erre a bókra reagálnom kellett volna valamit, úgyhogy gyorsan ránéztem Richie-re, és bájosan rámosolyogtam, majd én is elmondtam, mennyire szeretem őt.
Miért mentem ebbe a kapcsolatba bele? - kattogott az agyam folyamatosan, miközben Richie becsekkolt, és már a szobánk felé vezetett minden egy kedves recepciós.
Mikor beértünk, a szám újfent tátva maradt a meglepetéstől:
- Úristen! - nyögtem ki a hatalmas, luxuslakosztály láttán. Richie nem aprózta el, az biztos.

 

Miután a recepciós illedelmesen távozott, a barátom felkapott, és megpörgetett.
Megpróbáltam felszabadultan nevetni, de szerintem csak erőltetett színészkedésnek hatott az egész nagy "vidámságom".
- Szeretlek. - tett le végre a földre Richie, és mosolyogva megcsókolt.
Az ajka érintésétől már lassan hányhatnékom támadt.
Emiatt a gondolatom miatt pedig rögtön lelkiismeret-furdalásom.
Hogy lehetek ilyen kegyetlen, amikor ennyire szeret?
- Uralkodnom kell magamon, hogy ne teperjelek le. - vigyorgott idiótán Richie.
- Az egész éjszaka a miénk... - búgtam sejtelmesen a fülébe, bár rosszul voltam önmagamtól is.
Mekkora egy álszent liba vagyok!
Két pasit szédítek egyszerre, közben egyikkel sem vagyok együtt úgy igazán, Richie érzelmeit kihasználom és Christ becsapom.

Egy kellemes szaunázás és úszás után vacsorához ültünk.
Rengeteg finom étel volt, de csak keveset ettem. A gyomrom gombócba szorult az előttem álló éjszaka puszta gondolatára is.
Richie nyilván azt hiszi, hogy szűz vagyok. - gondoltam.
De nem is ez a gond. Egy álszent, undorító liba vagyok!! - ostoroztam magam.

- Nem bírom tovább! - jelentette ki Richie, amikor a finom vacsora után a szobánkba mentünk. Bezárta az ajtót, és ledöntött az ágyra.
Milyen ismerős a szituáció. - gondoltam keserűen, - És mit meg nem adnék érte, ha Chris lenne Richie helyében!
Barátom a nyakamat csókolja, tőle soha nem látott szenvedéllyel, majd lassan húzza le rólam a ruhadarabokat. Testem minden porcikáját behinti ajka érintésével, én pedig csak reménykedek, hogy ne vegye észre az arcomra kiütköző undort.
Lassan ráveszem magam, hogy megcsókoljam, és finoman lehúzom róla a pólóját.
Rám nézett, szemei csillogtak a vágytól, majd beleharapott az ajkamba.
Ez fájt! - gondoltam kétségbeesetten, de tovább játszom a szerepemet, a szerető és szenvedélyes barátnőt.
Már minden ruhadarabját leszedtem róla, ő pedig belém hatolt, és eggyé váltunk.
Csókokkal halmozott el, nekem pedig erősen Chrisre kellett koncentrálnom, hogy valamennyire tudjam élvezni is az egészet.

Fél óra múlva Richie ziláltan feküdt le mellém, és a nyakamat csókolgatta:
- Isa, Isa, hogy lehetsz ennyire kívánatos? - lehelte a fülembe, én pedig bágyadtan mosolyogva csókoltam meg, amolyan reflexszerűen.
Bár még csak egy hete járunk, úgy érzem, a kapcsolatunk már kiégett. Vagy csak én lettem üres belül?

Másnap reggelre kellemesen kipihenve ébredtem, Richie pedig már fent volt, és öltözött.
- Csodálatos volt a tegnapi este. - mondta, én pedig csak mosolygok.
Számomra egyáltalán nem volt olyan csodálatos, sőt, de nem mondok semmit.
Lementünk reggelizni, utána pedig rögtön egy masszázsra indultunk. Mindkettőnket külön masszírozták, és rajtam kezdték. De mielőtt még elmentem volna, Richie kéjesen a fülembe súgta:
- Este... mi is megmasszírozhatnánk egymást. - a hangja rekedt volt, és izgatott a vágytól, én pedig teljesen össze voltam törve az álnokságom miatt.

Miközben masszíroztak, csak Chris körül forogtak a gondolataim.
Egy időre nagyon jól esett kizárni a fejemből Richie-t.
Basszus, mi lesz azzal az úttal? A kiköltözéssel? - emésztettem magam.
Nagyon szerettem Christ, de még csak három hónapja ismerjük egymást! Ráadásul még nem is ismertem, állandóan csak titokzatos volt, néha eltűnt, és a szerelem különben is vakká tesz.
És én bízzam magamat rá?
Hagyjam itt miatta a családomat, mindent, amit eddig ismertem, mindent és mindenkit?!
De hiszen még nagy korú sem vagyok, és Ő is csak 22 éves.
Nem tudtam, hogyan döntsek. Bármilyen döntést hozok is, bármilyet, az fájni fog.