3. Bejegyzés

Kedves Olvasóim! :)

Nos, először is nagyon-nagyon köszönöm a kommenteket. :)

Kérlek titeket, hogy továbbra is minden részhez írjatok kommentet, ez azért is fontos, mert így tudom megállapítani hogy egy-egy rész mennyire tetszett, valamint a következő részt is csak az adott számú komment után hozom, annak összegyűlése pedig csak rajtatok múlik! :)

Így suliidőben csak pénteken és hétvégente gépezhetek, de ha gyorsak vagytok a kommentekkel, akkor akár egy hétvége alatt 2 részt is tudok hozni, ha nem akkor meg hetente. :)

Jó olvasást, remélem tetszik!! :) <3

Puszi: lovelife 

Másnap az ébresztőórám hangos csörgésére riadtam fel. Kipattantam az ágyból, magamra kaptam az első kezem ügyébe akadó összeállítást: egy lila hosszú ujjút szürke ruhával.

Tudom, sokan úgy gondolják, az öltözködésem snassz és unalmas, valamint igazán lúzer, de sosem igazán törődtem olyan emberek véleményével, akik nem fontosak számomra. Akiknek meg fontos vagyok, nem a külsőm alapján ítélnek meg, és kész.

Suliba menet azon gondolkoztam, hogyan is mondjam el Lilynek, hogy megyek a buliba. Elég önérzetes vagyok, így valami olyan megvilágításba igyekeztem hozni a dolgot, mintha ezzel csak neki tennék szívességet. Persze az igazság az, hogy most már magamtól is elmennék, mert... valamiért... csak el akartam menni, más okom nem is volt rá.

Vagy talán még az is közrejátszott, hogy sosem jártam bulikba, volt bennem egy adag kíváncsiság is, hogy milyen lehet egy ilyen, de másrészről akartam egy olyan estét, amikor végre nem tanulok, vagy éppen más egyéb kötelességemet csinálom, hanem csak elengedem magamat és kész.

Amint ezt végiggondoltam magamban, hirtelen megijedtem. Ez nem én vagyok! - gondoltam rémülten, mert én sosem voltam az a partyarc (vagy partycica?), és sosem gondoltam ilyen sekélyesen az életemre.

Mi az, hogy kell egy este, amikor csak elengedem magamat és kész?! - dorgáltam meg saját gondolataimat, és kezdtem megrémülni, mert nem akartam olyan sekélyes gondolkodású plázacicává válni, mint amilyen nagyon sok osztálytársnőm volt.

Én nem ilyen vagyok! - mondtam rémültem magamnak, majd egy másik hang is megszólalt bennem:

- Nyugi... nem lesz semmi baj... ez csak egy este, ettől még te ugyanolyan józan gondolkodású ember maradsz, amilyen eddig is voltál, de mindenkinek kell egy kis lazítás.

Erre megnyugodtam, és végre kezdtem leküzdeni a kételyeimet az egész bulival kapcsolatban.

Egy éjszaka nem a világ! - gondoltam derűsen, és beléptem az iskola kapuján.

Amint felértem az osztályomba, leültem a padomra és elkezdtem olvasni a könyvemet. Nem szoktam könyvet olvasni suliban, inkább csendben figyelem az osztálytársaimat, vagy beszélgetek valakivel.

- Bár amennyien szóba állnak velem, nyugodtan olvashatnék is! - gondoltam keserűen.

Lily még nem érkezett meg, nem volt erénye a pontosság, én azonban szerettem mindig hamarabb odaérni mindenhova, mint kellene, így sokszor üldögéltem egyedül, amíg ő meg nem érkezett.

A hátam mögött álló lányok csevegését hallgatva, az egyik mondat egyszer csak megütötte a fülemet:

- Jajj, csajok, jöttök a szombati bulira? - kérdezte affektálva az egyik. - Ooolyan nagy szám lesz, és ooolyan cuksii pasik lesznek ott, oooh! - mondta selypegve, engem pedig kirázott a hideg.

Ezeknek ez az egész világuk! A pasik és a bulik, na meg persze a plázák. De kész, itt vége a listának, nekik ennyi számít. Milyen siralmas! - mosolyodtam el gúnyosan.

- Jajj, kik lesznek még ott az osztályból? - kérdezte újfent rémes kiejtéssel a egyik. Nem tudom a nevüket, pedig már lassan három éve járok velük egy osztályba, de olyannyira lenézem őket, hogy arra nincs is szó. Arra viszont felkaptam a fejemet, milyen lenézéssel mondja ki a lány az osztály szót. Erre ökölbe szorult a kezem, elkapott az indulat, felálltam és megfordultam, majd ennyit mondtam a szemükbe nézve.

- Én ott leszek.

Erre mindannyian egy emberként felém kapták a tekintetüket, majd az egyik lenézően megkérdezte.

- Ja, igen, te? Ahha... Hogyhogy? - majd várakozás teljesen néztek továbbra is. De engem nem lehetett zavarba hozni.

- Nekem is jogom van odamenni. - feleltem teljesen nyugodtan.

- Óh, ja igen... jogod, az van, de belépőd is? - kérdezték vihorászva.

- Itt jön Lily, kérdezd tőle! - vetettem oda, majd megfordulva üdvözöltem barátnőmet. - Heló!

- Szia, Isa, kérdezhetek... - szólat meg Lily, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert az egyik platinaszőke liba szó szerint neki rontott.

- Lily, drágám... csak nem jön ez is a bulira? - kérdezte, és felém bökött.

- Ez is?! - kérdeztem, és majdnem lekevertem neki egyet. - Nevem is van, kedves plázacica! - mondtam, és a szám remegett az indulattól.

- Ja... ja, ja iggen... - mondta, direkt megnyújtva a g-t. - Mi is? - kérdezte, majd hirtelen a homlokára csapott: - Ja... emlékszem már... stréberke vagy. Igen, a neved Stréberke. - jelentette ki vigyorogva.

- Valóban?! - csattantam fel, majd ösztönösen léptem egyet előre, a lány pedig ijedtem hátrált.

- Lányok! Lányok!!! - mondta Lily, és közénk állt. - Csak nem fogtok itt összeverekedni? - kérdezte hitetlenül nevetve.

- Lily... mondd meg neki, hogyha még egyszer ilyet mer mondani, a szépséges agyonsminkelt feje fog lerepülni a nyakáról. - mondtam idegesen.

- Isa... nyugi. Cassandra, ő itt Isa, Isa, ő itt Cassandra! - mondta, mintegy bemutatva minket egymásnak. Igen, valóban szomorú, de nem is ismertem ezt a csajt, pedig már mióta osztálytársak vagyunk. Nem baj, ezek után nem fogom egykönnyen elfelejteni.

- Cassandra, igen, Isa is jön a bulira. - nézett rám Lily jelentőségteljesen. Tudtam, hogy az a "jön" azt jelenti, hogy muszáj mennem. De Lily még nem tudta, hogy már nem kell meggyőznie.

- Megyek. - mondtam egyszerűen, mire Lily arcán győzedelmes mosoly terült szét.

- Ja... ahhha. - mondta Cassandra, majd a rágóját csattogtatva visszavonult a "menők" klubbjához.

Lily azonban nem csatlakozott hozzájuk, hanem odajött hozzám és megkérdezte: 

- Isa... komolyan jössz? - kérdezte izgatottan csillogó szemekkel.

- Persze. - rántottam meg hanyagul a vállamat.

- De hát ez szuper! - kiáltott fel boldogan, - Na, akkor meg is van a délutáni program: shoppingolááás!! - jelentette be izgatottan.

- Vásárlás. - mondtam szárazon. - Nem "shopping". Hideglelésem van a szótól.

- Bocsánat. - mondta még mindig mosolyogva, majd elsasszézott a barátnőihez, magamra hagyva engem.

Amikor kiléptünk Lilyvel a suliból, a barátnőm jólesően felsóhajtott:

- Jajj, annyira rám fért egy ilyen csajos délután! Csak vásárlunk, nézelődünk, dumcsizunk.

- Beszélgetünk. - néztem rá szúrósan, majd elnevettem magam. - Kérlek, nekem ne használd ezeket a kifejezéseket, borsódzik a hátam tőlük. 

- Rendben. - mosolygott Lily.

Amint a plázához értünk, rögtön a cipő részlegen kezdtük a nézelődést. 

Én mentem volna a balerina cipőkhöz, mert azokat szeretem, kényelmesek és szépek is, de Lily a karomnál fogva a magassarkúakhoz rángatott.

- Gyere, nézzünk szét a cipők között. - mondta.

- Én is éppen azon voltam. - mondtam mosolyogva, és éppen indultam, hogy visszamenjek a balerina cipőkhöz.

- Ugyan, Isa. Nem szoktál bulizni, ezért segítek neked: egy rendes bulin egy lány magassarkút hord. - mondta, és megint elhúzott abba az irányba, ahol az őáltala kedvelt cipők voltak.

Fél óra nézelődés után Lily ki is választotta a neki legjobban tetsző darabot. 

Mit ne mondjak, egy kicsit merész, de mindenképpen hozzáillő darab volt.

- És te, Isa, te mit választasz? - kérdezte kíváncsian.

- Én... azt hiszem... haboztam, majd elé toltam két cipőt, amelyek között vacilláltam.

Igaz, mind a kettő nagyon magas, és kifejezetten egyik sem az ízlésem, de ez a kettő megtetszett, és ha már rászántam magam, hogy elmegyek a bulira, legalább jól nézzek ki, ne úgy, mint aki csak betévedt.

Lily rápillantott a két cipőre, majd megrázta a fejét.

- Nem, a rózsaszín nem a te stílusod, a fehér nagyon szép, de nem kimondottan bulizós. - mondta. - Ez hogy tetszik? - tolt elém még egyet.

Elakadt a lélegzetem.

Nem volt magas a sarka túlságosan, és szép színes volt. Nem szeretem a magassarkúakat, de most csak ennyit tudtam kinyögni:

- Úristen... ez nagyon szép! - mondtam, majd óvatosan felpróbáltam.

- Nagyon jól áll! - mosolygott Lily.

- Köszönöm! És köszönöm a divattanácsot is! - mosolyogtam rá.

- Ugyan nincs mit! - mondta Lily, majd a kasszához terelt, ahol fizettünk, majd bevettük magunkat különféle ruhaboltokba.

Egy rakat ruha felpróbálása után (ami két órát elvitt), Lily egy merész összeállítás mellett döntött, virágos top és piros szoknya.

- Nagyon jól áll! - mondtam neki, majd megmutattam neki az én választásomat.

- Nem mondom, jó, szép, jól áll... de nem ez az igazi. - mondta, majd elém tett egy ruhát. Egy egyszerű koktélruha volt, testresimuló rózsaszín, mondhatni semmi extra, de olyan jól nézett ki, főleg a cipőmhöz, hogy megint csak elállt a szavam, majd elmosolyodtam.  

- Te igazi profi vagy ebben! - mondtam, majd mind a ketten a pénztárhoz mentünk szerzeményeinkkel.