5. Bejegyzés

Sziasztok!
Valamiért úgy vettem észre (lehet, hogy ez csak téves megállapítás) hogy a páratlan bejegyzésekhez mindig több komment érkezett, mint a párosokhoz. :D
De ettől függetlenül kérlek Titeket, hogy ha elolvastatok egy részt, nyilván van valami benyomásotok róla, és azt írjátok le kommentben! 
Szóval, akkor 3-4 komment után (de én szeretném, ha többet is írnátok :)) hozom a következőt!
Jó olvasást, remélem tetszik! <3
Puszi: lovelife
Ui.: Közkívánatra úgy döntöttem, hogy az új főszereplőről (vagyis a titokzatos táncpartnerről) nem teszek be képet, mindenki úgy képzeli el, ahogy neki tetszik, nem akarok illúzió romboló lenni. Persze leírom, hogy hogyan néz ki, de úgy képzeli el mindenki, ahogyan akarja. :)

A világ leghelyesebb sráca állt előttem.
Barna haja meg volt növesztve, se nem túl hosszú nem volt, de rövid sem.
Sötét barna, majdnem fekete szeme és mélyreható, érzéki pillantása volt.
Ajkai csókra termettek, szemöldökeinek íve kérdően állt, ami csak még helyesebbé és vonzóbbá tette. Kissé kiugró állkapcsa, férfias orra és finom bőre volt.
Egyszerűen úgy volt tökéletes, ahogyan megpillantottam.
Kezemmel megsimítottam arcát, és ujjammal finoman körberajzoltam száját, miközben ezt suttogtam:
- Akár egy isten is lehetnél... - és puhán megcsókoltam.
Erre közelebb vont magához, és azt suttogta a fülembe:
- Istennőm.
Szorosan megölelt, karjaival körbefonta derekamat, ajkaival fülemet halmozta el apró csókokkal.
Mit csinálok?! - kérdeztem rémülten magamtól. Egy vadidegen srác karjaiban, veszélyes flörtbe keveredve vele, táncolunk, és még hosszú az este... én mindig is mélyen megvetettem az ilyen lányokat.
A karjába omlok, holott nem is ismerem?! Mi több, még a nevét sem tudom?! - teljesen kétségbe estem.
Úgy éreztem, ha tovább folytatom ezt, akkor egyenlő leszek egy olcsó szajhával.
De ugyanakkor biztonságban éreztem magamat a fiú karjaiban, jól éreztem magam és jól esett az érintése. Nem akartam ott hagyni.
- Na és... - kérdeztem suttogva - hogy hívják az én istenemet? - kérdeztem kihívóan.
- És az én istennőmet? - kérdezte mosolyogva.
- Félek, az istenem nem bíz bennem... vagy más oka van, amiért nem akarja elárulni nevét? - kérdeztem incselkedve, és miközben a  fülébe suttogtam, gyengéden megpusziltam.
- Az istent istennője neve érdekli, hiszen szíve szolgája és rabja úrnőjének. - suttogta, és megcsókolta a nyakamat, mire beleborzongtam jólesően.
Teljesen megdöbbentem. Nem is gondoltam volna, hogy egy fiú ilyen intelligensen tud flörtölni. Nem volt a szavaiban perverzió, mégis volt egy olyan erős vonzás a hangjában és mondataiban, aminek nem lehetett ellenállni.
- Isabella. - mondtam neki, és viccesen a kezemet nyújtottam.
Kicsit eltolt magától, de csak addig, amíg mélyen a szemembe tudott nézni. Megfogta kinyújtott kezemet, megcsókolta, de közben mélyen a szemembe nézett.
- Christian, szolgálatára úrnőm. - bújta mély hangján, és én teljesen a rabja voltam. Csak néztem a szemébe, és mosolyogtam.
Ekkor váratlanul magához rántott, de mielőtt elveszthettem volna az egyensúlyomat, megragadta a derekamat és magához szorított.
- Mit kíván az én istennőm? - kérdezte, miközben folyamatosan táncoltunk.
- Csak veled táncolni, Chris. - erre a megszólításra elmosolyodott.
- Rég szólítottak már így. - mondta mosolyogva.
- Miért? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak csókot lehelt értetlenkedő arcomra.
- Nem mindent egy éjszaka kell megtudnod, Gyönyörűségem. - erre elmosolyodtam.
Miután már két órája táncoltunk, megfogta a kezemet és lehúzott a tánctérről.
A gyomrom görcsbe rándult, azt hittem, most egy szoba felé vesszük az irányt... de nem így történt. A nappali egyik sarkában álló fotel felé vezetett, leült, majd az ölébe vont.
Megcsókolta a nyakamat, én pedig hátra fordulva megcsókoltam.
Szenvedélyesen viszonozta, így hamar csók-csata alakult ki köztünk.
Levegőért kapkodva elváltam tőle, és a szemébe néztem. Tele volt vággyal, gyengédséggel, de valamiféle nagy titokkal is.
- Miért nem mesélsz magadról? - kérdeztem kíváncsian.
- Mit szeretnél tudni? - mosolygott.
Mosolya lefegyverző volt, nem tudtam levenni róla a szememet.
- Ki vagy? - kérdeztem.
- Erre nem lenne egyszerű válaszolnom. - mondta mosolyogva. - De ha ennyivel megelégszel: a rabod vagyok.
- Lenyűgözően flörtölsz. - mondtam neki incselkedve. - Vajon hány szegény áldozatodon gyakoroltad már ezt? Sokan bedőltek neki? - kérdeztem.
- Meglehetősen sokan. De te nem. - mondta, és kíváncsian figyelte reakciómat.
- Egy istenbe beleszeretni veszélyes dolog. - mondtam neki suttogva. - Félek, ha beléd szeretek, a szívemet örökre ellopod.
- Az enyém már úgyis a tied. - mondta.
De tudtam, hogy nem szerethetek bele. Egyrészt, mert nem is ismerem, de másrészt, amilyen jóképű, biztosan ezer meg ezer lány imádja istenként, és én is csak egy vagyok számára a sok közül.
- Nem iszunk egy koktélt? - kérdezte, és a válaszomat sem várva felkapott az ölébe.
- Tegyél le! - mondtam neki, de ő nem engedelmeskedett, én pedig hasztalanul kalimpáltam, csak huncutul mosolygott, és egészen a bárig elvitt, majd leültetett az egyik székre.
Hülyén éreztem magamat a karjában, mintha egy gyerek lennék, vagy nagy beteg, aki a saját lábán nem tud megállni, de ugyanakkor valamiért megmosolyogtatott a dolog.
Majd leült mellém a másik székre, és a pultoshoz fordult.
- Kérek két vodkás-narancsos koktélt. - mondta, majd rám mosolygott, és a fülembe suttogta: - Bírod az alkoholt?
- Hogy őszinte legyek - suttogtam vissza, majd az érzékeny pontján, a nyakán megcsókoltam, - Ha egy isten van mellettem, semmi sem lehetetlen.
Erre megcsóválta a fejét, de mosolygott.
Kihozták a koktélokat, és ő lehúzta egy kortyra. Én csak néztem, és az előbbi tapasztalatomból tanulva nem ittam meg gyorsan, csak kortyolgattam, arisztokratikusan.
- Így csak egy úrnő iszik. - suttogta, majd megvárta, amíg megittam az italt. Amikor végeztem, felkapott, és megpörgetett.
Karomat a nyaka köré fonva hosszan megcsókoltam. Sok lány figyelt minket, főleg engem, irigykedve, amiért ilyen jó pasi karjaiban kötöttem ki. Nyilván nem értették, hogy az ő sok tonnányi smink rétegük és mély dekoltázsuk ellenére is egy ilyen "átlagos" lányt választott ez a jó pasi.
De engem most nem érdekeltek.
Csakis Chris érdekelt, aki a karjaiban tartva engem lehuppant egy közeli fotelbe, ahol folytattuk a csókolózást. Egyre hevesebben, szenvedélyesebben csókolt, a vágy elhatalmasodott rajta, de hirtelen elválasztotta ajkát az enyémtől.
- Remekül csókolsz. - lihegte.
Én is levegőért kapkodtam, és elsimítottam egy hajtincset az arcából, és mosolyogva felálltam az öléből.
- Mindjárt itt vagyok, egy pillanat! - mondtam, és elsiettem a mosdók irányába.
Mielőtt beléptem a WC-be, még egyszer visszapillantottam a fotelben üldögélő srácra, aki lassan, de biztosan kezdte elrabolni a szívemet, amit eddig még senkinek sem sikerült.
Miután végeztem a dolgommal, kisétáltam és a fotel felé vettem az irányt.
Nagy megrökönyödésemre senkit sem találtam a fotelben. Kétségbeesetten körülnéztem, de Christ sehol sem láttam.
- Mondtam, ugye mondtam hogy csak egy egyéjszakás kaland vagy számára? - dorgáltam meg magamat.
De ekkor lepillantottam a fotelbe, ahol egy cetli feküdt, határozott, szép betűkkel ez állt rajta:

Szépséges Istennőm! 

Ne haragudj meg rám, de el kellett mennem. Nem adhatok rá magyarázatot, de szívesen találkoznék még veled.
Ez itt az e-mail címem, írj:
chris22@gmail.com

Szeretlek: 

Christian


Szóval kezdeményezzek én. Azt akarja, hogy én keressem meg. Én írjak neki.
Végül is, ha el kellett mennie, akkor nem tudta elkérni a telefonszámomat! - gondoltam.
Ennyire azért mégsem lehetett sürgős. - szólalt meg egy másik hang is a fejemben.
Leültem a fotelba, és elolvastam a kurta kis levelet még vagy hússzor.
Rápillantottam az órára.
Hajnali hat.
Ideje megkeresni Lilyt. - gondoltam, és felállva elindultam barátnőm megkeresésére.