26. Bejegyzés

Sziasztok! :)
Nos, hoztam a részt, bár remélem ehhez egy kicsivel több kommentet kapok... *.* :)
Pár rész múlva nagy fordulat fog következni, úgyhogy addig kommenteljetek ám, mert annál később fogom hozni! :D
Oké, oké, nem zsarolok itt senkit. Már magamat unom, hogy ennyiszer szajkózom, hogy komment, komolyan, már ettől a szóról zeng a fülem. :D
Csak nekem ez fontos, bár ezt elmondtam már vagy egy milliószor. Na sebaj. Én nem akarom húzni a részt, vagyis nem akarlak titeket azzal "megbüntetni", hogy nem hozok részt, mert ez a kommentelő olvasóimmal szemben lenne nagy szemétség, úgyhogy nem is teszem azt.
Csak egy pár sor, és már vidám a napom! :) 

Na nem rizsázok itt, B.U.É.K.! :) 

Jó olvasást

Lovelife ♥

Másnap reggel korán keltem.
Kipattantam az ágyamból, és miután villámsebességgel felöltöztem, már száguldottam is a parkba.
Chris már ott üldögélt egy padon, láthatólag engem várt.
- Heló, Mr. Lovag úr! - köszöntöttem vidáman, és egy csókot nyomtam a szájára.
Lerántott az ölébe, és tovább csókolt.
- Hahó, semmi "szia"? - vigyorogtam rá, miután elszakította ajkait az enyémektől.
- Ez volt a "szia", nem hallottad?
- Megismételnéd? - kértem fülig érő szájjal, mire még egyszer hosszasan megcsókolt.
- Na, és mit szerettél volna mondani? - kérdeztem mosolyogva.
- Szeretlek.
- Én is, de ezért kellett kirángatnod a pihe-puha meleg ágyikómból, ilyen korán? - kérdeztem látszólag szemrehányóan.
- Tudod, Királylány, szeretnék neked adni egy meglepetést.
- Ú, már nagyon izgulok! - nevettem rá, mire elmosolyodott, és egy borítékot csúsztatott a kezembe.
- Le akarsz fizetni? - nevettem fel értetlenül, mire ő csak sejtelmes mosollyal méregetett, és várta, hogy kibontsam az ajándékát.
Lassan feltéptem a boríték zárát, és egy repülőjegyet húztam ki belőle.
Las Vegasba szóltak.

 
Elakadt a lélegzetem.
- Ez... nagyon szép... de... - hebegtem-habogtam, mire Chris továbbra is mosolyogva figyelte az arcomat, majd lassan megszólalt:
- Hadd magyarázzam el. Mindig panaszkodtál, hogy eltűnök. Most kaptam egy munkát Las Vegasban. Oda fogok költözni, így nem nagyon foglak tudni meglátogatni. De szeretlek, és ha te is szeretsz... akkor... arra gondoltam, hogy költözz velem.
Szólni se bírtam a meghökkenéstől, aztán hirtelen egyszerre tolultak a nyelvemre értelmetlen összevisszaságban szavak:
- Anya... apa... család...suli...barátok...Te...az életem...szerelem....Las Vegas... - nyögtem ki a gondolataimat.
- Igen, tudom. Önző vagyok, mert szeretlek, és azt szeretném, ha mellettem lennél, de valóban nagyon sokat kérek. Mindenedet itt kéne hagynod. A szüleid valószínűleg nem is engednének, úgyhogy... - a szó kimondatlanul függ a levegőben. Meg kéne szöknöm. Igen, csak ez az egy lehetőség létezik arra, hogy Chrissel menjek.
- Chris... - a hangom erőtlen, és el-elhal. Szeretném értelmesen, egybefüggően beszélni, határozott lenni, de nem megy.
- Figyelj, nagyon szeretlek, de... nekem... ez... váratlan... gondolkodnom kell. - teljesen össze vagyok zavarodva.
- Hadd segítsek! - Chris ajkán egy csibész mosoly tűnik fel, és hosszasan megcsókol.
Akaratlanul is az órámra téved a pillantásom, és rémülten kiáltok fel:
- Ne haragudj, de mennem kell! - sietősen pattanok fel. A kezébe nyomom az ajándékát: - Kérlek, ezt tartsd magadnál... ez... ez nem elutasítás, de ha otthon meglátnák... - magyarázkodok, de ő megértően bólint. Még egyszer megcsókol, és halkan a fülembe súgja:
- Egy hónap múlva indul a repülő. Addig van időd átgondolni mindent. Én megértem, bárhogy döntesz is. - bár tudom, hogy valójában melyik döntésemnek örülne, azért jólesik az együttérzése, még ha nem is teljesen valódi.
- Köszönöm. - suttogtam, és eltávolodtam tőle. Sietős léptekkel indultam haza, hogy gyorsan összecsomagoljak, de a park végében megálltam és hátrafordultam: még mindig ott állt a padnál, ahol hagytam, és mosolyogva, kissé talán szomorkásan nézett utánam.
Hirtelen futni kezdtem felé, és a karjaimba vetettem magam.
Ő mosolyogva, boldogan ölelt át, és a fülembe súgta: - Nagyon szeretlek, Kicsim.
- Én is téged. - mondtam, és nem törődve azzal, hogy vészesen telik az idő, hosszasan csókolóztam vele.
- Chris. - mondtam neki, a szemébe nézve. - Szétszakít a választás. Nagyon nehéz... hiszen, tudod...
- Shh! - hallgattatott el a szájával, és rám nézett. - Én megértem. Megértelek.
Ez volt az utolsó szava, utána még egyszer megcsókolt, nekem pedig indulnom kellett. A park széléről ismét visszanéztem rá, mire ő mosolyogva biccentett.
Nehéz lesz a döntés. - gondoltam keserűen, majd folytattam az utamat haza felé.

Amikor beléptem a házunkba, anya fogadott, és kissé szemrehányóan kérdezte:
- Hol voltál?
- A parkban.
- Miért vagy ilyen búskomor?
- Csak gondolkodtam.
- Isabella, az Isten szerelmére, a barátod ma visz el egy Wellness szállodába, és te búslakodsz! Ha nekem ilyen pasim lett volna 17 éves koromban... - ábrándozott, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
- Megyek paskolni, segítesz? - pislogtam rá nagy szemekkel, mire sóhajtva, de bólintott.

Miután mindennel végeztem, pont megérkezett Richie, úgyhogy indultunk is. Anyától és apától elköszöntem, és gyorsan bepattantam a boldogságtól sugárzó barátom mellé.
- Heló, drágám! - mosolygott rám kitörő jókedvvel, mire én egy bágyadt mosollyal válaszoltam.
- Mi a gond? - komorult el rögtön az arca.
- Semmi, szívem, tényleg. - a szívem szó marta a számat. Nem kellett volna kimondanom. Nem neki kellett volna kimondanom.
- Ugye örülsz az ajándékomnak? - kérdezte aggodalmaskodva, mire mosolyogva bólintottam. Az ajándéknak valóban örültem, ez igaz.

Két óra kocsikázás után megérkeztünk a szállodához.
Gyönyörű, nagy, 4 csillagos épület volt, én pedig nevetve kérdeztem a barátomtól:
- Ez mennyibe került?
- Közel annyiba se, mint amennyire téged szeretlek! - mosolygott, a gyomrom pedig lassan émelyegni kezdett a sok cukormáztól. Akaratlanul is eszembe jutott Chris. Ő bezzeg nem ilyen csöpögős, de szeret, és sokkal inkább bejön az a flörtölős jelleg, amivel ő csábít el, mint az a sok "drágám"-os duma, amivel Richie próbál magának megnyerni.
Miközben ezen gondolkoztam, észre sem vettem, hogy erre a bókra reagálnom kellett volna valamit, úgyhogy gyorsan ránéztem Richie-re, és bájosan rámosolyogtam, majd én is elmondtam, mennyire szeretem őt.
Miért mentem ebbe a kapcsolatba bele? - kattogott az agyam folyamatosan, miközben Richie becsekkolt, és már a szobánk felé vezetett minden egy kedves recepciós.
Mikor beértünk, a szám újfent tátva maradt a meglepetéstől:
- Úristen! - nyögtem ki a hatalmas, luxuslakosztály láttán. Richie nem aprózta el, az biztos.

 

Miután a recepciós illedelmesen távozott, a barátom felkapott, és megpörgetett.
Megpróbáltam felszabadultan nevetni, de szerintem csak erőltetett színészkedésnek hatott az egész nagy "vidámságom".
- Szeretlek. - tett le végre a földre Richie, és mosolyogva megcsókolt.
Az ajka érintésétől már lassan hányhatnékom támadt.
Emiatt a gondolatom miatt pedig rögtön lelkiismeret-furdalásom.
Hogy lehetek ilyen kegyetlen, amikor ennyire szeret?
- Uralkodnom kell magamon, hogy ne teperjelek le. - vigyorgott idiótán Richie.
- Az egész éjszaka a miénk... - búgtam sejtelmesen a fülébe, bár rosszul voltam önmagamtól is.
Mekkora egy álszent liba vagyok!
Két pasit szédítek egyszerre, közben egyikkel sem vagyok együtt úgy igazán, Richie érzelmeit kihasználom és Christ becsapom.

Egy kellemes szaunázás és úszás után vacsorához ültünk.
Rengeteg finom étel volt, de csak keveset ettem. A gyomrom gombócba szorult az előttem álló éjszaka puszta gondolatára is.
Richie nyilván azt hiszi, hogy szűz vagyok. - gondoltam.
De nem is ez a gond. Egy álszent, undorító liba vagyok!! - ostoroztam magam.

- Nem bírom tovább! - jelentette ki Richie, amikor a finom vacsora után a szobánkba mentünk. Bezárta az ajtót, és ledöntött az ágyra.
Milyen ismerős a szituáció. - gondoltam keserűen, - És mit meg nem adnék érte, ha Chris lenne Richie helyében!
Barátom a nyakamat csókolja, tőle soha nem látott szenvedéllyel, majd lassan húzza le rólam a ruhadarabokat. Testem minden porcikáját behinti ajka érintésével, én pedig csak reménykedek, hogy ne vegye észre az arcomra kiütköző undort.
Lassan ráveszem magam, hogy megcsókoljam, és finoman lehúzom róla a pólóját.
Rám nézett, szemei csillogtak a vágytól, majd beleharapott az ajkamba.
Ez fájt! - gondoltam kétségbeesetten, de tovább játszom a szerepemet, a szerető és szenvedélyes barátnőt.
Már minden ruhadarabját leszedtem róla, ő pedig belém hatolt, és eggyé váltunk.
Csókokkal halmozott el, nekem pedig erősen Chrisre kellett koncentrálnom, hogy valamennyire tudjam élvezni is az egészet.

Fél óra múlva Richie ziláltan feküdt le mellém, és a nyakamat csókolgatta:
- Isa, Isa, hogy lehetsz ennyire kívánatos? - lehelte a fülembe, én pedig bágyadtan mosolyogva csókoltam meg, amolyan reflexszerűen.
Bár még csak egy hete járunk, úgy érzem, a kapcsolatunk már kiégett. Vagy csak én lettem üres belül?

Másnap reggelre kellemesen kipihenve ébredtem, Richie pedig már fent volt, és öltözött.
- Csodálatos volt a tegnapi este. - mondta, én pedig csak mosolygok.
Számomra egyáltalán nem volt olyan csodálatos, sőt, de nem mondok semmit.
Lementünk reggelizni, utána pedig rögtön egy masszázsra indultunk. Mindkettőnket külön masszírozták, és rajtam kezdték. De mielőtt még elmentem volna, Richie kéjesen a fülembe súgta:
- Este... mi is megmasszírozhatnánk egymást. - a hangja rekedt volt, és izgatott a vágytól, én pedig teljesen össze voltam törve az álnokságom miatt.

Miközben masszíroztak, csak Chris körül forogtak a gondolataim.
Egy időre nagyon jól esett kizárni a fejemből Richie-t.
Basszus, mi lesz azzal az úttal? A kiköltözéssel? - emésztettem magam.
Nagyon szerettem Christ, de még csak három hónapja ismerjük egymást! Ráadásul még nem is ismertem, állandóan csak titokzatos volt, néha eltűnt, és a szerelem különben is vakká tesz.
És én bízzam magamat rá?
Hagyjam itt miatta a családomat, mindent, amit eddig ismertem, mindent és mindenkit?!
De hiszen még nagy korú sem vagyok, és Ő is csak 22 éves.
Nem tudtam, hogyan döntsek. Bármilyen döntést hozok is, bármilyet, az fájni fog.

Új blog!

És.... tádááám! :)
Mélyen tisztelt közönségem!
Közhírré tétetik, hogy a tegnapi szent napon megnyílt az új blogom, és már a prológus is felkerült, remélhetőleg hamar felkerül az első fejezet is! :)
Ott se féljetek hangot adni a véleményeteknek, akár chatben, akár kommentben!
Íme a blog (kattintsatok a címére):

Vérvörös és Tűhegyes

Mindenkinek jó olvasást kívánok hozzá! :)

Puszi:

Lovelife ♥

25. Bejegyzés

Sziasztok! :)

Köszönöm szépen a kommenteket! :) Aztán írjatok majd ehhez is, és akkor hamar hozom a következőt! :)
Az új blogomat remélhetőleg még ezen a héten megnyitom, és a prológus is fel fog kerülni! :) El sem tudjátok képzelni, milyen izgatott vagyok, hogy lesz még egy blogom!! :) És, húú, az véres lesz! :D 
Nem, ezt sem fogom elhanyagolni, nyugi! :) Mindkettőt igyekszem majd rendszeresen, kb. hetente, vagy alkalomadtán többször is frissíteni! :)
Jó olvasást!! ♥

Puszi:

Lovelife ♥

Lily hirtelen kiegyenesedett. John dühös pillantása csak erőt adott neki, a rosszullét legcsekélyebb jele is eltűnt az arcáról, kihúzott háttal, emelt fővel nézett John-ra, és egy biccentés kíséretében gúnyosan vetette oda neki:
- Á, John!
Egy ideig farkasszemet néztek egymással, majd John rám nézett:
- Isa! - mosolygott.
- John. - mosolyogtam, és odaszaladtam hozzá megölelni. Lily ezalatt elpárolgott, mert amikor a lépcső felé néztem, barátnőmnek hűlt helye volt.
John-t otthagyva gyorsan utánaszaladtam.
A szobámban találtam rá. A fotelomban ült, és állát a tenyerébe támasztva meredt a semmibe, üres tekintettel.
- Lily... - néztem rá, mire ijedten összerezzent, és műmosolyt erőltetett az arcára.
- Lily, figyelj, tudni akarom. Mondd el. - néztem a szemébe.
- Mit? - játszotta az ártatlant.
- Ne játszd magad, nem vagyok vak. - förmedtem rá.
- Nincs semmi, amiről tudnod kellene. - állt fel.
- Vagyis semmi közöm hozzá. - fontam össze a karomat a mellkasomon. Tehát így állunk.
- Nem Isa, komolyan... - szabadkozott, de én megfordultam.
- Rendben, akkor ne mondd el. Gyere le, ha majd kedved tartja. - vetettem oda neki foghegyről, és a kelleténél erősebben csuktam be magam mögött az ajtót.
Nem kellett volna így viselkednem vele, de már nagyon elegem volt. Lementem a földszintre, ahol vidáman beszélgetett mindenki. Feltűnésmentesen leültem egy félreeső székre a konyhában, de egy  percig sem lehettem egyedül, Richie pattant oda mellém:
- Heló, Királylány. - mosolygott.
- Heló. - mosolyogtam erőltetetten.
- Tudod mi a karácsonyi ajándékom neked? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, de nem áruld el.
- De, muszáj, mert nem kézzel fogható dolog.
- Kitalálhatom?
- Csak rajta. - mosolygott titokzatosan.
- Egy... utazás?
- Jó nyomon vagy.
- Ö... városnéző túra? - tippeltem.
- Nem! - nevetett fel.
- Kiállításokat nézünk? Éttermekbe megyünk? - találgattam tovább.
- Nem, nem. - ingatta a fejét.
- Akkor feladom.
- Wellness hétvé... - de ki se mondhatta, a nyakába ugrottam:
- Imáádlak! - visongtam, és boldogan nevetve szorítottam magamhoz.
- Én is. - nevetett, és megcsókolt.
- És mikor megyünk? - kérdeztem boldogan.
- Holnap, és a következő három napot ott töltjük.
- Ez az! - ugrándoztam, és újra megöleltem.
- Olyan jó érzés, hogy így örülsz. - mosolygott boldogan, majd kézen fogva a nappaliba vezetett, ahol hamarosan kezdetét vette az ajándékozás.

- Lily hol van? - nézett körbe anyu, amikor már mindenki a nappaliban ült, és az ajándékbontásra várt.
- A szobámban. Máris szólok neki. - pattantam fel készségesen, és már rohantam is fel az emeletre.
Ahogy benyitottam a szobámba, meglepve láttam, hogy Lily ugyanabban a pózban ül, ahogy otthagytam.
- Lily, gyere, ajándék. - szóltam neki kimérten, majd már mentem is volna le, amikor felállva szorosan megölelt.
- Isa, úgy sajnálom! - motyogta, én pedig viszonoztam az ölelését, majd nevetve húztam le a földszintre.

Amikor már mindenki odaadta mindenkinek az ajándékát, Richie felállt, és ünnepélyes hangon megszólalt:
- Kedves Mr. és Mrs. Rolight! - nézett a szüleimre nézett, - Szeretném az elkövetkező négy napban elrabolni a lányukat, ugyanis egy Wellness szállodába viszem, karácsonyi ajándék gyanánt. - itt hatalmas taps és fütty következett, Richie boldogságtól sugárzó arccal állt, én pedig a helyemen ülve teljesen elvörösödtem.
- Áldásunk rátok. - nevetett apu, és barátságosan vállba veregette Richie-t. Álljunk csak meg, nem feleségül kért!
Richie visszaült, és átkarolva engem a fülembe súgta:
- Szeretlek.
Én pedig boldogan bújtam hozzá.
- Köszönöm az ajándékot.
- Ugyan már. - csóválta a fejét csillogó szemekkel.
Anyu bekapcsolt egy kellemes karácsonyi számot, és mindenki felállt táncolni.
Egyedül Lilynek és John-nak nem volt párja, na meg John apukájának, de vele felváltva táncolt Mrs. Drew és anya.
Lily és John a szoba két legtávolabbi pontjában üldögéltek, és a padlót szemlélték, mintha az olyan érdekes lenne.
- Hé, Lily! - szakítottam ki magam barátom öleléséből, és léptem oda hozzá, - Mi a gond? Tudom, hogy nem nagyon csípitek egymást John-nal, megértem, de... - kezdtem, de Lily pillantása belém fojtotta a szót. Gyilkos pillantásával ölni tudott volna.
- Oké. - védekeztem, és visszamentem Richie-hez táncolni.

John szemszöge

Körülöttem mindenki táncolt, én pedig csak ültem idétlenül a szoba egyik sarkába, a lehető legtávolabb Tőle. Olyan hülyén éreztem magam.

Szeretem Őt, ezt még mindig tudtam. Azon gondolkoztam, hogy odamenjek-e hozzá, vagy sem, végül egy hirtelen elhatározástól vezérelve felálltam, és egy pillanat alatt előtte álltam, majd, mielőtt végig tudtam volna gondolni, mit teszek, a kezemet nyújtva felé, kérdeztem:

- Táncolunk? - Lily tétován felpillantott rám, majd a kezét az enyémbe helyezve felállt, és követett a táncolók közé.

Először csak félszegen karoltam át a derekát, de ő hevesen átölelt, és a szám végére már szorosan ölelve andalogtunk.

Lily szemszöge

Miközben John-nal táncoltam alig jutott el a tudatomig, hogy mit is teszek. A szívem hevesen kalapált, és nem akartam semmire gondolni, csak arra, hogy vele táncolok. Minden megszűnt létezni, csak őt láttam, ahogy egymást átölelve táncoltunk.

- Lily... - suttogott, és rám nézett, de én finoman számat a szájára nyomva, elhallgattattam. 

Először meglepődött, majd finoman visszacsókolt.

Isa szemszöge

Ahogy a szám véget ért, egy pohár innivalóért indultam a konyhába, de hirtelen lesokkolva álltam meg. A látvány teljesen ledöbbentett: Lily és John, a nappali sarkában táncoltak. De ez nem csak amolyan sima tánc volt, hanem hevesen átölelték egymást, és CSÓKOLÓZTAK. Ők, akik világ életükben utálták egymást!! Csak álltam ott, és az állam is leesett. 

Nem zavartatták magukat, látszott rajtuk, hogy most számukra nem létezik senki és semmi, csak a másik. Falták egymást, és akkor megértettem: ez nem egy kezdet, ez egy folytatás. Szóval azért viselkedtek ilyen furcsán!

Hirtelen leesett. Kisiettem a konyhába, és a vizemet kortyolgatva gondolkoztam. 

Szóval, ők már jártak. Aztán történt valami, és... szakítottak. Lily valószínűleg ezért lett depressziós. Most pedig ismét összejöttek.

Meglepett a dolog, ugyanakkor örültem is neki, de mégis furcsa volt. Mindig is utálták egymást, és most hirtelen... - megcsóváltam a fejemet, majd visszamentem a nappaliba Richie-hez.

Barátom éppen a kanapén ült, én pedig levágódva mellé, minden bevezető nélkül letámadtam:

- Te tudtad? - kérdeztem szemrehányóan.

- Mit? - pislogott rám ártatlanul.

- Lily és John... - böktem a sarokban csókolózó pár felé.

- Sejtettem. - vont vállat egykedvűen.

- És miért nem szóltál? - néztem rá mérgesen, mire felnevetett:

- Mert fontosabb dolgom volt.

- Éspedig?

- Téged meghódítani. - mosolygott, és lassan, vágyakozóan megcsókolt.

10 óra körül a társaság lassan feloszlott. Lassan mindenki haza ment. Elsőnek John és apukája búcsúzott el, és amikor John azt hitte, nem látom, lopva szájon csókolta Lilyt, majd vidáman elköszönt mindenkitől, és hazament.

Én pedig megragadva az alkalmat, Lilyt félrevonva rátámadtam: - Na, most valld be! Láttam mindent. - mosolyogtam diadalittasan.

- Jaj, Isa, olyan vagy, mint az F.B.I.! - nevetgélt zavartan, és irult-pirult, amikor John-ról kezdtem faggatni:

- Láttam, Lily, kár tagadnod. És azt is tudom már, hogy ez csak egy folytatás. De el kell mondanod, mi volt eddig köztetek. Miatta lettél depressziós is, ugye? 

- Részben. - bólintott szomorúan, - De ez már a múlté. Holnap elmondom, de most fáradt vagyok, haza megyek.

- Nem fogod megúszni, hogy elmeséld! - nevettem. 

- Rendben. - sóhajtott színpadiasan, majd elköszönt, és a családjával együtt hazament.

11-kor végre sikerült mindent nagyjából elpakolni, összetakarítani, úgyhogy fáradtan zuhantam az ágyba. Alig hunytam le a szemem, a telefonom éles csengéssel szólalt meg, én pedig riadtan kaptam fel:

- Haló?

- Na, úgy látom, eloszlottak végre a vendégek. Rapunzel, engedd le a hajad! - szólt bele a telefonba Chris, én pedig az ablakhoz léptem és kinéztem rajta.

Ott állt, és az ablakomra felnézve mosolygott.

- Hercegem, te mit keresel itt? - nyitottam ki az ablakot nevetve, és kihajoltam.

- Megszöktetlek. - jelentette ki, mire felnevettem.

- Egy hétig bezzeg nem érdekeltelek. - mondtam neki komolyan.

- Sajnálom. Tényleg. - mosolygott, és huncutul hozzátette: - Nem tudtam elfelejteni azt az estét... - és kacsintott.

- És most, mit szeretnél? - kérdeztem vigyorogva, és karba tettem a kezemet, mert a beáramló hideg levegőtől fázni kezdtem.

- Mássz le.

- Még mit nem! A mesében is a herceg mászik fel, nem a csaj le. - dorgáltam meg.

- Ez igaz. Hercegnőm, egy ajándékot szeretnék neked adni. - nézett fel rám.

- Igen?

- Ezt most itt így nem tudom. Találkozunk holnap 10-kor a parkban. Jó éjt, Szépségem! - azzal csókot lehelt a tenyerébe, és felém fújta.

Én is hasonlóképp tettem, és hosszasan néztem utána, ahogy eltűnt a sötétben.

Amikor boldogan visszabújtam az ágyamba, eszembe jutott, hogy azt nem beszéltük meg Richie-vel, mikor indulunk holnap.

Gyorsan felhívtam, mire álmos hangon vette fel:

- Igen?

- Ne haragudj, hogy zavarlak, csak mikor indulunk holnap? 

- Ilyen izgatott vagy? - élénkült meg a hangja.

- Igen. - mondtam, ami igaz is volt, csak most éppen nem amiatt kérdeztem.

- 11-kor. Az megfelel? 

- Persze. - nevettem, majd jó éjszakát kívánva letettem.

 Gyorsan tárcsáztam Christ:

- Szia, Isám!

- Chris, holnap 9-kor nem tudnánk találkozni?

- Rendben, akkor 9-kor. Miért?

- Csak. - mosolyogtam titokzatosan, majd letettem a telefont, és lassan elnyomott az álom.